A szeretet egy híd két ember között.

  Sosem szakad el, ha az igaz szeretetre gondolunk.

Két élet között erősödik bennünk, hogy új erőre kapva még biztosabban bennünk éljen.

A tél is hasonló, bár ez esetben másképp köti a régit az újjal össze. Az életünkben eltelt éveket.

Az előző esztendőt a következővel.

Egy időre megfagyasztja a természetet.

Valahogy megállítja az időt és mégsem.

Csak pihen.

Olyan, mint amilyen a létköz lehet. Én így képzelem.

Kicsit félelmetes, rideg, magányos. Van idő, hogy gondolkodj. Persze ilyenkor is haladunk, nincs megállás.

Ez sem egy tétova tett, csak átlépés.

Folytatni kell.

Nem lehetsz más, az vagy aki, csak talán ez az időszak segít,

hogy jobbá válj, és még tapasztalj tovább…..

.