Tekeregve kergetik egymást,
A széllel szállnak vidáman,
Örvendeznek, hogy a szél,
Rendet rakott az utcában.

Hallom ahogy kuncognak,
Mint mi aranyhajú gyermekként,
Amikor kint a játszótéren,
Repkedtünk bájosan könnyedén.

Akkor a hajunkat fújta szét a szél,
Viccelt velünk kedvesen,
Mi meg szoknyánkat pörgettük körbe-körbe,
Kócosan a szél szemébe nevetve.

Elrepült idő, ki elviszi e szép napokat,
Kérlek lassítsd, mert elveszek,
S mit már vissza nem hozhatsz,
Had őrizzem szívemben.

A parkon átsétálva látom a lányokat,
Kikkel együtt én táncolok,
S még utam ismeretlenül előttem állt,
Már akkor is tudtam ki vagyok.

Néha a szél is viccelődik,
Segít, hogy ne feledjem az akkori napom,
S bár az idő kegyetlen ölébe,
A fejem békében odahajtom.

Megengedem, hogy elvigyél,
Gyere szél, pörgessél,
Szállj velem, nevess vagy sírj,
Nem kérek pénzt a könnyemért.

Jönnek még örömök és boldog barátságok,
Vannak még táncok és lobbanó lángok,
Lesznek még tréfálkozó bolondozások,
Melyek felett nincs az idő, mi behatárol.

Vers: Pauerka
A vers szerzői jogvédelem alatt áll.