Emlékeim…

Néha a szél is viccelődik,
Keringőt táncoltat a szeméttel,
S mikor elfújta helyettünk a kukáig,
Játszadozik tovább a levéllel.

Tekeregve kergetik egymást,
A széllel szállnak vidáman,
Örvendeznek, hogy a szél,
Rendet rakott az utcában.

Hallom ahogy kuncognak,
Mint mi aranyhajú gyermekként,
Amikor kint a játszótéren,
Repkedtünk bájosan könnyedén.

Akkor a hajunkat fújta szét a szél,
Viccelt velünk kedvesen,
Mi meg szoknyánkat pörgettük körbe-körbe,
Kócosan a szél szemébe nevetve.

Elrepült idő, ki elviszi e szép napokat,
Kérlek lassítsd, mert elveszek,
S mit már vissza nem hozhatsz,
Had őrizzem szívemben.

A parkon átsétálva látom a lányokat,
Kikkel együtt én táncolok,
S még utam ismeretlenül előttem állt,
Már akkor is tudtam ki vagyok.

Néha a szél is viccelődik,
Segít, hogy ne feledjem az akkori napom,
S bár az idő kegyetlen ölébe,
A fejem békében odahajtom.

Megengedem, hogy elvigyél,
Gyere szél, pörgessél,
Szállj velem, nevess vagy sírj,
Nem kérek pénzt a könnyemért.

Jönnek még örömök és boldog barátságok,
Vannak még táncok és lobbanó lángok,
Lesznek még tréfálkozó bolondozások,
Melyek felett nincs az idő, mi behatárol.

Vers: Pauerka
A vers szerzői jogvédelem alatt áll.

Gyermekkor

Amikor még kicsi voltam... Vissza-visszatérek gondolatban arra a helyre, ahol felnőttem. Együtt játszottunk a barátainkkal a téren, pitypangot és százszorszépet szedtünk, hogy hazavigyük az Anyukánknak. Várat építettünk a homokozóba és egész nap rúgtuk a port a házak...

Élet vagy a halál?

Élet vagy a halál?   Kerestem a legszebb pipacsom, Reá esett a választásom, S bár nem tudhatom, hogy e szál a legszebbike a rétnek, Vagy tán csak ő benne magamat látni véltem? S ahogy nézem árvaságát kacagok, Hisz a réten magányos nem vagyok, A fűszálak...

Szárnyaid

Szárnyaid Amikor az úton elindulunk, Szeretnénk, hogy végig együtt tartsunk, Aztán mikor utunk elhajlik, Kérdés, hogy veled tart-e a másik. Bizonyosan először még igen, Az útválasztás öröme Tied, Aztán neki jön egy nagy kanyar, Eldöntheti azt, hogy Ő mit akar. Kezét...

Édesanyám

Lennék...  Lennék kisvirág a réten, Oly aprócska észrevétlen, Hajladoznék, illatoznék, dalolnék, Hogy Te Édesanyám jókedvre derüljél. Lennék magasra törő, Dús lombú fa, égbe szökő, Árnyat adó zúgó falevél, Hogy Te Édesanyám kedvedre hűsöljél. Lennék gyümölcs a fádon,...

Felemelkedés

  Eltelt évek, Melyek jöttek és elmentek, 15 elrepült esztendő, S ez idő alatt minket is Megöregített az idő. A Lelkek sokasága, Kik itt voltak velünk, Mennyi mindent adtak, Hogy még mi maradunk, Itt boldogabbak legyünk. A múló évek alatt, Oly sokszor gondolok...

Emlékeim

Emlékeim... Néha a szél is viccelődik, Keringőt táncoltat a szeméttel, S mikor elfújta helyettünk a kukáig, Játszadozik tovább a levéllel. Tekeregve kergetik egymást, A széllel szállnak vidáman, Örvendeznek, hogy a szél, Rendet rakott az utcában. Hallom ahogy...

Börzsönybe zárt világ

Időutazás a rég elmúlt világba. Felmentünk egy erdőbe temetett világba, ahol sok éven át a hétvégéinket töltöttük. Könnyeimet nem sajnáltam, szívem majd meghasadt, emlékek percei szöktek át a lelkemen... Szomorúság fogadott, néma csend. Rozsdás lánccal körbetekert...

Balatoni jégvilág

Téli jégvilág a magyar tengeren Már nagyon várom, hogy újra mehessek, hogy ismét ámulatba ejtsen a mi hatalmas magyar tengerünk, a Balaton, de addig is utána olvastam, miként és mikor hogyan fagy be olyan lélegzetelállítóan szépre.Amikor a Balatonra gondolunk,...

Elmúlt barátságom

  Hangulatom hullámzó, Teli viharvert gondolatokkal, Melyek szédelgő lelkem széteső létében, Az utat nem találja, s nem is keresi. Bennem semmi sem egész, Minden csak megkezdett, Mint a padlásra felvetett handlé, Porosodik, senkinek nem kell. Nekem sem!!! Néha...

Nem kell mindig…

Nem kell mindig a szabályokat követni! Nem kell mindig megfelelni! Nem kell mindig beállni a sorba! Nem kell mindig bólogatni! Nem kell mindig mindent elfogadni! Ahhoz, hogy elérd a célod, - ki kell lépni néha a megszokásokból, - ki kell lépni néha a komfortzónádból,...

Felveheted velem a kapcsolatot

hello@eletem-kepekben.hu