Eltelt évek,
Melyek jöttek és elmentek,
15 elrepült esztendő,
S ez idő alatt minket is
Megöregített az idő.
A Lelkek sokasága,
Kik itt voltak velünk,
Mennyi mindent adtak,
Hogy még mi maradunk,
Itt boldogabbak legyünk.
A múló évek alatt,
Oly sokszor gondolok reád!
Édesapám! Mond!
Mitől voltál Te más?
Ki a tehetségét csak magának adta,
Zárkózott világa belülről tündökölt,
Csak otthona falai láthatták,
Mi minden van egy ilyen ember mögött.
Tudott e rólad bárki is?
Hallott e rólad valaha egy világ?
Nem ez, dehogy! Nem a mostra gondolok.
Hanem egy másik korra,
Ahol talán élted hajnalán,
Kibontottad magadból
Tehetséged virágát.
Evilág önteltségében nehéz ragyogni,
S nem is akartál soha megmutatkozni,
Mit erre a világra magaddal hoztál,
Csak nekünk adtad,
S nem volt időm elmondani,
Hogy milyen büszke is voltam Reád.
Akkor még nem tudtam,
Mikor tovább mentél az úton,
Hogy amit itt hagytál minden az enyém.
A minden és egyben a semmi.
Mit kezdhetnék vele?
Ha e zord irigy világ semmit sem ad bele?
Félbehagyott álmok színtelen világa,
Rajzok, mit még színezni kell,
De hol vannak a színes ceruzák,
És az illatos olajfestékek?
Mivel dolgozhatnám ki,
A Te megkezdett terveidet?
Ecset és vászon, beszáradt festékek,
Rajzlapra vázolt világod,
Mit is kezdjek vele?
Farostlemez, rajta fehér ecsetnyomok,
Vitorlás, mi a tengeren hánykolódott.
Itt maradt nekem,
Én fejezzem be?
Rendben.
Gyere hát hozzám! Mutasd meg!
Had folytassam! Mond, mit tegyek?
Hogy kinyissam világom ajtaját,
És engedjem, hogy belépjenek.
Még nem látlak.
Hol vagy?
Kereslek…
Kezem nyújtom feléd a láthatatlan semmibe…
Testem ködbe vész, orrom nedves fülledtséget érez,
Fuldoklom, nincs levegő, félek.
Mi ez, mi körbevesz?
Lépni alig tudok, lábaim bénán megállítanak,
Testem súlya mélybe húz,
Majd térdeimre rogyva felkiáltok:
Itt vagyok Apám, gyere, van még erőm,
Visszahozlak, emeld fel szemfedőd!
Keserves kínom arcomat rondítja,
Hangom torkom elszorítja.
Meghalok.
Csak így jutok el hozzád,
S e világot hátrahagyva,
Folytassa hát helyettem is más.
Van választás, mindig van.
S Te már döntést hoztál,
De én most ébredek…
Álmom véget ért,
Bár nem értem el Hozzád.
Én még maradok,
Én még nem adom át álmaim,
Én még nem szállok ki. Folytatom….
S e új nap hajnalán nevetek,
Mert álmom szertefoszlik,
Mint pirkadatkor a szellemek.
S belőle erőt merítve újra,
Neked köszönhetem,
Hogy vágyaimhoz segítségül,
Felemelkedhetek.

Vers: Pauerka

A vers  szerzői jogvédelem alatt áll

                                                                            2019. júl. 30.

Édesanyám

Lennék...  Lennék kisvirág a réten, Oly aprócska észrevétlen, Hajladoznék, illatoznék, dalolnék, Hogy Te Édesanyám jókedvre derüljél. Lennék magasra törő, Dús lombú fa, égbe szökő, Árnyat adó zúgó falevél, Hogy Te Édesanyám kedvedre hűsöljél. Lennék gyümölcs a fádon,...

Szárnyaid

Szárnyaid Amikor az úton elindulunk, Szeretnénk, hogy végig együtt tartsunk, Aztán mikor utunk elhajlik, Kérdés, hogy veled tart-e a másik. Bizonyosan először még igen, Az útválasztás öröme Tied, Aztán neki jön egy nagy kanyar, Eldöntheti azt, hogy Ő mit akar. Kezét...

Elmúlt barátságom

  Hangulatom hullámzó, Teli viharvert gondolatokkal, Melyek szédelgő lelkem széteső létében, Az utat nem találja, s nem is keresi. Bennem semmi sem egész, Minden csak megkezdett, Mint a padlásra felvetett handlé, Porosodik, senkinek nem kell. Nekem sem!!! Néha...

Balatoni jégvilág

Téli jégvilág a magyar tengeren Már nagyon várom, hogy újra mehessek, hogy ismét ámulatba ejtsen a mi hatalmas magyar tengerünk, a Balaton, de addig is utána olvastam, miként és mikor hogyan fagy be olyan lélegzetelállítóan szépre.Amikor a Balatonra gondolunk,...

Gyermekkor

Amikor még kicsi voltam... Vissza-visszatérek gondolatban arra a helyre, ahol felnőttem. Együtt játszottunk a barátainkkal a téren, pitypangot és százszorszépet szedtünk, hogy hazavigyük az Anyukánknak. Várat építettünk a homokozóba és egész nap rúgtuk a port a házak...

Emlékeim

Emlékeim... Néha a szél is viccelődik, Keringőt táncoltat a szeméttel, S mikor elfújta helyettünk a kukáig, Játszadozik tovább a levéllel. Tekeregve kergetik egymást, A széllel szállnak vidáman, Örvendeznek, hogy a szél, Rendet rakott az utcában. Hallom ahogy...

Felemelkedés

  Eltelt évek, Melyek jöttek és elmentek, 15 elrepült esztendő, S ez idő alatt minket is Megöregített az idő. A Lelkek sokasága, Kik itt voltak velünk, Mennyi mindent adtak, Hogy még mi maradunk, Itt boldogabbak legyünk. A múló évek alatt, Oly sokszor gondolok...

Tisztítás

Tisztítás Kiborítottam az elmém. Rossz gondolatoktól roskadozott. Könnyebben viszem fejem üresen, Mi eddig csordultig botladozott. Méregzsákom kiürült, Levetettem magamról, Nem szeretném ha újra, Letérnék az utamról. Magamban nem lesz harag, Énemmel össze nem veszek,...

Letargia

Letargia   Nézem arcom, ahogy változik, Az idő ellopja bájait, -Tolvaj vagy! - torkomból sikítom! - Add vissza nékem a fiatalságom. - Ne! Ne kompenzálj gazfickó! Nem kell helyette plusz kiló! E többletet szinte rám erőltetted, Testem gyűlöli eme gömbölydebbet....

Lecsúszva

  Hangulatom hullámzó, Teli viharvert gondolatokkal, Melyek szédelgő lelkem széteső létében, Az utat nem találja, s nem is keresi. Bennem semmi sem egész, Minden csak megkezdett, Mint a padlásra felvetett handlé, Porosodik, senkinek nem kell. Nekem sem!!! Néha...

Felveheted velem a kapcsolatot

hello@eletem-kepekben.hu