Eltelt évek,
Melyek jöttek és elmentek,
15 elrepült esztendő,
S ez idő alatt minket is
Megöregített az idő.
A Lelkek sokasága,
Kik itt voltak velünk,
Mennyi mindent adtak,
Hogy még mi maradunk,
Itt boldogabbak legyünk.
A múló évek alatt,
Oly sokszor gondolok reád!
Édesapám! Mond!
Mitől voltál Te más?
Ki a tehetségét csak magának adta,
Zárkózott világa belülről tündökölt,
Csak otthona falai láthatták,
Mi minden van egy ilyen ember mögött.
Tudott e rólad bárki is?
Hallott e rólad valaha egy világ?
Nem ez, dehogy! Nem a mostra gondolok.
Hanem egy másik korra,
Ahol talán élted hajnalán,
Kibontottad magadból
Tehetséged virágát.
Evilág önteltségében nehéz ragyogni,
S nem is akartál soha megmutatkozni,
Mit erre a világra magaddal hoztál,
Csak nekünk adtad,
S nem volt időm elmondani,
Hogy milyen büszke is voltam Reád.
Akkor még nem tudtam,
Mikor tovább mentél az úton,
Hogy amit itt hagytál minden az enyém.
A minden és egyben a semmi.
Mit kezdhetnék vele?
Ha e zord irigy világ semmit sem ad bele?
Félbehagyott álmok színtelen világa,
Rajzok, mit még színezni kell,
De hol vannak a színes ceruzák,
És az illatos olajfestékek?
Mivel dolgozhatnám ki,
A Te megkezdett terveidet?
Ecset és vászon, beszáradt festékek,
Rajzlapra vázolt világod,
Mit is kezdjek vele?
Farostlemez, rajta fehér ecsetnyomok,
Vitorlás, mi a tengeren hánykolódott.
Itt maradt nekem,
Én fejezzem be?
Rendben.
Gyere hát hozzám! Mutasd meg!
Had folytassam! Mond, mit tegyek?
Hogy kinyissam világom ajtaját,
És engedjem, hogy belépjenek.
Még nem látlak.
Hol vagy?
Kereslek…
Kezem nyújtom feléd a láthatatlan semmibe…
Testem ködbe vész, orrom nedves fülledtséget érez,
Fuldoklom, nincs levegő, félek.
Mi ez, mi körbevesz?
Lépni alig tudok, lábaim bénán megállítanak,
Testem súlya mélybe húz,
Majd térdeimre rogyva felkiáltok:
Itt vagyok Apám, gyere, van még erőm,
Visszahozlak, emeld fel szemfedőd!
Keserves kínom arcomat rondítja,
Hangom torkom elszorítja.
Meghalok.
Csak így jutok el hozzád,
S e világot hátrahagyva,
Folytassa hát helyettem is más.
Van választás, mindig van.
S Te már döntést hoztál,
De én most ébredek…
Álmom véget ért,
Bár nem értem el Hozzád.
Én még maradok,
Én még nem adom át álmaim,
Én még nem szállok ki. Folytatom….
S e új nap hajnalán nevetek,
Mert álmom szertefoszlik,
Mint pirkadatkor a szellemek.
S belőle erőt merítve újra,
Neked köszönhetem,
Hogy vágyaimhoz segítségül,
Felemelkedhetek.

Vers: Pauerka

A vers  szerzői jogvédelem alatt áll

                                                                            2019. júl. 30.

Emlékeim

Emlékeim... Néha a szél is viccelődik, Keringőt táncoltat a szeméttel, S mikor elfújta helyettünk a kukáig, Játszadozik tovább a levéllel. Tekeregve kergetik egymást, A széllel szállnak vidáman, Örvendeznek, hogy a szél, Rendet rakott az utcában. Hallom ahogy...

Elmúlt barátságom

  Hangulatom hullámzó, Teli viharvert gondolatokkal, Melyek szédelgő lelkem széteső létében, Az utat nem találja, s nem is keresi. Bennem semmi sem egész, Minden csak megkezdett, Mint a padlásra felvetett handlé, Porosodik, senkinek nem kell. Nekem sem!!! Néha...

Édesanyám

Lennék...  Lennék kisvirág a réten, Oly aprócska észrevétlen, Hajladoznék, illatoznék, dalolnék, Hogy Te Édesanyám jókedvre derüljél. Lennék magasra törő, Dús lombú fa, égbe szökő, Árnyat adó zúgó falevél, Hogy Te Édesanyám kedvedre hűsöljél. Lennék gyümölcs a fádon,...

Gyermekkor

Amikor még kicsi voltam... Vissza-visszatérek gondolatban arra a helyre, ahol felnőttem. Együtt játszottunk a barátainkkal a téren, pitypangot és százszorszépet szedtünk, hogy hazavigyük az Anyukánknak. Várat építettünk a homokozóba és egész nap rúgtuk a port a házak...

Lecsúszva

  Hangulatom hullámzó, Teli viharvert gondolatokkal, Melyek szédelgő lelkem széteső létében, Az utat nem találja, s nem is keresi. Bennem semmi sem egész, Minden csak megkezdett, Mint a padlásra felvetett handlé, Porosodik, senkinek nem kell. Nekem sem!!! Néha...

Szárnyaid

Szárnyaid Amikor az úton elindulunk, Szeretnénk, hogy végig együtt tartsunk, Aztán mikor utunk elhajlik, Kérdés, hogy veled tart-e a másik. Bizonyosan először még igen, Az útválasztás öröme Tied, Aztán neki jön egy nagy kanyar, Eldöntheti azt, hogy Ő mit akar. Kezét...

Börzsönybe zárt világ

Időutazás a rég elmúlt világba. Felmentünk egy erdőbe temetett világba, ahol sok éven át a hétvégéinket töltöttük. Könnyeimet nem sajnáltam, szívem majd meghasadt, emlékek percei szöktek át a lelkemen... Szomorúság fogadott, néma csend. Rozsdás lánccal körbetekert...

Felhők alatt

Felhők alatt Felhők alatt élek, napsugárban fürdöm, Szellő szárítja lelkem, fényruhámat magamra öltöm. Lelkemet ringató madárdallam, Keringő gondolataimat táncra perdíti, Múltamat feledteti, jövőmet remélteti, A jelen a most pillanatait szeretteti. Rejtőzködj jövő,...

Letargia

Letargia   Nézem arcom, ahogy változik, Az idő ellopja bájait, -Tolvaj vagy! - torkomból sikítom! - Add vissza nékem a fiatalságom. - Ne! Ne kompenzálj gazfickó! Nem kell helyette plusz kiló! E többletet szinte rám erőltetted, Testem gyűlöli eme gömbölydebbet....

A csend dala

A csend dala A távoli parton látható egy vitorlás, Benne senki sincs, üresen áll. Elfogadva sorsát türelmesen vár, Hogy átvigye a túlsó partra a következő utasát. Lassan megszűnik a ringatózás, Mely elaltatja a vitorlást, Könnyebbé téve az idő múlását, Míg újra...

Felveheted velem a kapcsolatot

hello@eletem-kepekben.hu