Valahogy így hangzott a filmben: Kedves Anya! “Nap meleggel teli szőlőszembe harapok, a gyümölcs bordó édessége betölti a számat. Még az illata is bordó. Maradnék még, de a harangok zúgása emlékeztetnek az idő múlására. Ding, deng, dong! Szól a harang a megszokott bing-bang helyett. Bárcsak itt lehetnél. Szeretettel….. “

Igen, így hallottam én is a harang hangját, mert elvarázsolt a hely.

A Chianti borvidék, a szőlőshegyek, a napsugár, az illatok, mind hozzájárultak bódultságomhoz. Lenyűgöző élményt adott.

Na meg a finom Panzanello borok…