a balaton ezernyi arca
Csillogó víztükrében látom az arcom, hullámai simogatásában kényeztetem testem,
miközben a lelkem fürdetem könnyedén.
Hagyd el a haragod, hagyd el a bánatod, éld meg az életed, mert csak egy van belőle… és közben hallgasd a csend dalát…
A csend dala
A távoli parton látható egy vitorlás,
Benne senki sincs, üresen áll.
Elfogadva sorsát türelmesen vár,
Hogy átvigye a túlsó partra a következő utasát.
Lassan megszűnik a ringatózás,
Mely elaltatja a vitorlást,
Könnyebbé téve az idő múlását,
Míg újra szükség lesz reá.
A természet teszi a dolgát,
Megállíthatatlanul és észrevétlenül,
Csendben befagy a tó,
Ha figyelsz, akkor hallható!
Ez a csend dala,
Mindenki másképp hallja…
Bennem csilingel, és harsog,
De teljes az összhang,
Másban talán süvít és dübörög,
És van olyan, kinél félhangos a csönd.
Ettől oly szép, megnyugtató,
Időnként talán hátborzongató,
Mert ami bennem van,
Csak az hallható…
Vers: Pauerka
2019 01. 28. Budapest
A vers szerzői jogvédelem alatt áll.
